A Death Note-ot legtöbbször úgy szokták jellemezni, hogy a „két zseniális elme párharca”, vagy „egy tehetséges fiú története, aki meg akarja tisztítani a világot a gonosztól”. Az élelmesebbek még azt is hozzáteszik, hogy „önjelölt isten”, vagy valami hasonlót. Röviden összefoglalva tehát egy izgalmas krimi minden különösebb vér nélkül, ami ráadásként morális kérdéseket vet fel, pl. hogy szabad-e gyilkosságokkal rendet teremteni, kinek van igaza, Lightnak, vagy L-nek.
Hát, sajnos a Death Note baromira nem erről szól.
Illetve ez így nem helyes, mert nyilván erről is, mert tény, hogy húúú, micsoda világmegváltó kérdések bukkannak fel, és sokan nehezményezik is – megjegyzem, némiképp jogosan -, hogy bár kérdések vannak, válaszok viszont nincsenek.
Ennek az az oka, hogy ez a felszín. A Death Note ennél sokkal mélyebb és „korszakalkotóbb” alkotás, annak ellenére, hogy nyíltan bevallott célja a szórakoztatás. De ha már azt elismertük/felfogtuk (ami úgy tűnik, a többségnek sikerült), hogy elgondolkodtató történet, „van mondanivalója”, vagy legalább is szeretné, ha lenne, akkor érdemes lenne tényleg belegondolni a dolgokba…

Adott a főszereplő, Yagami Light, a tökéletes fiú, szorgalmas, csinos, és zseni. Naná, hogy a hölgynézők nyolcvan százaléka azonnal beleszeret, szuper, máris megvan a potenciális rajongótábor, nyereség a kiadásból százötven százalék. Jön a halálisten meg a halállista, borzongás, izgalom, szuper, a maradék húsz százalékból tizenkilenc elkötelezett rajongója a sorozatnak… (Egy százalék kikapcsolja a tévét, mert mi ez a szar?) És tényleg, ez szín tiszta szórakoztatóipar, milliónyi elem azért van benne, hogy fanokat szerezzen…
Aztán villámcsapás, jön L, a rajongók fele azonnal beleszeret, odahagyva érte az eladdig nyáladzva körülajnározott Lightot, mert „jujjj, de cukin ül”, meg „jujj, de ééééesen eszi azt a tortát”. Morális kérdések elfelejtve, imádjuk Lightot/L-t/mindkettőt, mert hú de bishi(k). Nagyjából ez az a pont, ahol az igencsak tekintélyes méretűre dagadt rajongótábor kettészakad, és felhangzanak az első bátortalan hangok, hogy Light nem is gonosz, ő csak jót akar, és igaza van.
Na, itt álljunk meg egy pillanatra.
Light a közömbösből kb. a sorozat negyedére eljutott a gyűlölt kategóriába nálam, annak ellenére, hogy megértem az álláspontját, és elismerem, hogy igaza van. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért vetem meg teljes szívből, pedig megvetem. És itt érkeztünk el az első „mélyebb” ponthoz.
Belegondoltak-e a lelkes rajongók, hogy miért értenek egyet vele? (Azon kívül, hogy helyes kölyök). A válasz általában az, hogy „hát, mert megbünteti a gonoszokat!” Oké, és a kedves rajongó mit tenne a helyében? (Mert, ugye, általában azt szoktuk szeretni, akivel tudunk azonosulni. Hát, nosza!) Tegye fel a kezét, akinek az első gondolata az lenne, ha valami csoda folytán a lista a kezébe kerülne, hogy bűnözőket irtson, és ne a fiúja/leendő fiúja körül legyeskedő szőke osztálytársnőit. Vagy bármely aktuális politikust, szomszédját, annak macskáját, mert mindig a lábtörlőre piszkít, és hasonlók… oké, köszönöm. Most csak az hagyja fenn a kezét, aki szívből, minden kétkedés nélkül úgy érzi, tényleg meg is tudná tenni, képes lenne leírni a listába azt a nevet. Köszönöm. Most az hagyja fel, aki ezek után nem őrülne meg a lelkiismeret furdalástól. Köszönöm. Ők azok, akik potenciális gyilkosok, tetszik érteni miért, ugye…? (Persze, a valóságban nyilván a legtöbben másképp cselekednének, mint most gondolják.) Namármost, aki csak úgy ukmukfuk nekilát gyilkolászni a listával, az véletlenül sem Light potenciális áldozata, ugye?... Nahát! Tényleg nem? De hát gyilkos, nem? Mennyivel jobb, ha önös érdekből bankot rabol, mintha szintén önös érdekből megöl valakit? Nem jobb? Naugye.

Most vegyük szépen sorra az én verziómat, azaz, ha valaki mélyen elítéli Light tetteit. Megsúgom, nekem sem az lett volna az első gondolatom, hogy megtisztítsam a világot a gonosztól, biztos, hogy én is a saját érdekemben használtam volna a listát – párszor, mert aztán megőrülök a félelemtől, hogy mikor bukom le. Sőt, abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán mertem volna használni, ha tudom, hogy valóban működik… tehát, gyáva vagyok és aljas, mert sem a céljaim, sem a tetteim nem felelnek meg az általam helyesnek és követendőnek ítélt út követelményeinek. (Mikre rá nem vezet ez a sorozat!) Ergo, Light minden tekintetben sokkal jobb ember nálam. A társadalom érdekeit veszi figyelembe, nem pedig a sajátjait, és nem fél élni a neki adatott lehetőséggel – akkor mégis, mit utálok én benne annyira?...
Hát kérem, ezért nem ad választ az anime vagy a manga a sokat emlegetett morális kérdésekre. Mert nem lehet, mert az ember ha alaposan meggondolja, tényleg megpróbálja beleképzelni magát a helyzetbe, akkor nem csak arra jön rá, hogy „mindenkinek igaza van valahol”, hanem arra is, hogy a saját maga személyében sem tud választ adni. (Aki igen, az fogadja mélységes tiszteletem és őszinte csodálatom! Tényleg.) Mert Light motivációja elismerésre méltó és teljesen jogos. Tényleg.
Mégis, senki nem talál párhuzamot a huszadik századi diktatúrák és vezéralakjaik, és Kira közt azok közül, akik Kira-pártiak? Pedig a cél ugyanaz - egy új, szebb világ létrehozása. Jaaa, hogy a múlt századi diktatúrák innen nézve nem hoztak szép jövőt, csak szenvedést, és hatalmat a mozgalmak élén állóknak? Light mit is szeretne? Nem Istennek lenni véletlenül? Minden áron? Mindenhatónak, hogy csak azok éljenek, akiket ő létezni enged?... Jaaaa, hogy a diktatúrák az erőszakra és félelemre alapultak, rákényszerítették az embert, hogy engedelmeskedjen a sokszor önkényesen meghozott törvényeknek, börtönnel, munkatáborokkal fenyegettek, stb. És a társadalom egy jelentős részét meg is győzték, hogy igazuk van, akik aztán képesek voltak háborúba menni egy eszméért, amiben hittek – ezeknek az embereknek igenis egy szebb jövő lebegett a szeme előtt! De jaj, hoppá, csak nem Lightnak is voltak kis „katonái”, akik egyengették az útját, akik osztották a nézeteit, és akik segítségével rákényszerítette az akaratát a társadalomra?...
Persze, ő bűnözőket irt – meg aztán később majd azokat, akik lusták, olyanokat, akik „dőreségre pazarolják a tehetségüket”.
 

Mi a különbség?
 

Nincs különbség.
Illetve egy van, ami kétség kívül nagyon lényeges, nevezetesen, hogy Light az emberi társadalom egésze által károsnak ítélt elemeket óhajtja eltávolítani, nem pedig egy ország, egy párt, vagy még szűkebb csoport által meghatározott személyeket. Olyan dolgot tesz hát, amit mindenki szeretne, olyan eszközökkel, amiket csak azért fogadnak el sokan, mert nincs jobb ötletük, és mert nem nekik kell megcsinálni. Attól félek, ez igaz a valódi emberi társadalomra is…
Az, hogy Light a történet során valami egészen sajátos módon őrül meg, az szintén nem kétséges. Ez nem elfogultság, ez tény. Jellemtorzulása (figyelem, nem jellemfejlődés! Ezt úgy mondják szépen és magyarul, hogy jellemtorzulás!) zseniális, pontos és precíz, és rendkívül finoman árnyalt. Pillanatok alatt eljut oda ugyebár, hogy ő lesz az új világ Istene, ami nagyon szép gondolat és rendkívül emberi magatartás – naná, hogy bejön a képbe a sokmilliószor kitárgyalt „a hatalom megőrjíti az embert” paragrafus. Évezredek óta tudjuk, hogy ez így igaz, a történelem százszorosan is bebizonyította - ez az emberi természet egyik alapvető eleme. Talán az evolúció az oka, nem tudom… Ami fontos, hogy a legtöbben ebből is csak ennyit fognak fel. Kész tényként kezelik, hogy a világ behódol Kirának, és nem veszik észre, hogy mennyire pontos és riasztó ez a társadalomábrázolás. Nem veszik észre, hogy nem az itt a lényeg, hogy újra meghallgathatjuk a régi mesét a hatalom veszélyeiről, hanem hogy a történet ismerői, rajongói közt legtöbbször ugyanez a vehemens ellentét alakul ki! Ez nem mese, ez rólunk szól, ennek részesei vagyunk, ezt bizonyos szintig megéljük, akár tudjuk, mi az a Death Note, akár nem. Mert a félelem, amit Kira el akar tüntetni a világból, itt van, minden buliból sötétben, egyedül hazasiető kamaszban, és mindegyikük szüleiben - és mindenki próbál nem tudomást venni róla. Próbálnak vagánynak tűnni, vagy éppen jófej szülőnek, akin nem látszik, mennyire retteg, hogy megverik, kirabolják, megerőszakolják-e a fiát-lányát… Csak hogy egy példát említsek a sok közül.
És a legborzasztóbb – a legtöbbször csak annyi az ok, amiért az emberek nem szeretik Lightot, mert megöli szegéééény L-t… nem azért, mert elítélendőnek tartják, amit tesz, vagy bármi más, legalább részben reális magyarázatot keresnének!
 

A Death Note tehát nem vet fel valódi kérdéseket, így nyilván válaszokat sem adhat. Egy helyzet régen ismert és kívánt megoldását mutatja, tükröt tart elénk, hogy ez zajlik a világban, ilyenek vagyunk, ezt szeretnénk - hogy szűnjön meg a bűnözés. Jogos kívánság, a bemutatott eszköz pedig hatásos. Ennyit tesz a Death Note. Azon túl, hogy elgondolkodtat, kihozza az emberből a döntés kényszerűségét, hogy válasszunk; megéri–e bármi áron megjavítani ezt a világot, vagy nem? Ez nem kérdés, ez döntéshelyzet. És ez a tükör azt is megmutatja, hogy a világ egy viszonylag jelentős része – nevezetesen aki ismeri a történetet – mit döntene. Hogy mi lenne, ha egy hatásos fegyver kerülne egy ember kezébe – egy olyan ember kezébe, aki mindent és mindenkit az általa megkérdőjelezhetetlennek vélt rendnek és igazságnak rendel alá, szóval nem hétköznapi ember, hanem annál sokkal jobb és több, már–már nem is ember! Hiszen mindenben tökéletes…
De mi lenne akkor, ha azt a listát egy teljesen hétköznapi fazon kapná a kezébe?... Ezt is tudjuk. Láttuk Higuchit…
Az ő tetteit gyakorlatilag mindenki elítéli, mert önös célokat szolgál. Pedig ő csak azért tűnik nagyon-nagyon gonosznak, mert (a szokásos médiafogásokon, pl. csúnya arcon túl) eleve hatalmi pozícióban van, így eleve nagyobb dobásokkal indítja a játékot. Light, jelleme, valamint (és ezt nem győzöm hangsúlyozni) külseje miatt jóval közelebb áll az ember szívéhez, így megbocsátóbbak vagyunk vele szemben. Még akkor is, ha az új világot ugyanúgy a félelem járja át. A félelemtől lesz rend, és még csak nem is a büntetéstől félnek az emberek, hanem egymástól. Mert kicsúszik az irányítás Kira kezéből… Mert, ahogy azt az animében is láthattuk, a „kiteszem a nevetek az internetre” hatásos fenyegető eszközzé válik. Mert Kira nem válogat, nem kérdez, ítél. Elég neki néhány ügyesen tálalt hamis vád, és öl, akár ártatlanokat is…
Nem ismerős ez a „besúgók vannak mindenhol” a múltszázadból? Hogy mi lesz abból, ha valódi vizsgálatok nélkül, névtelen bejelentések alapján ítélkezik valaki… Magyar történelem, emberek…

Természetesen nem azt mondom, hogy az alkotók is ugyanezt gondolták, és a fentiek közlése céljából alkották meg a történetet – dehogy is! Valószínűleg meg sem fordultak ilyesmik a fejükben - ez a sztori már régen önmagát írja, önálló életet él... Én csak azt mondom, hogy ha odáig eljutottunk, hogy ennek a szegény sorozatnak „van mondanivalója”, akkor nézzünk már oda jobban, hogy mi a fene lehet az? Lehet, hogy nem annyi az egész, mint amennyit első körben, már-már szájbarágósan a képünkbe nyomnak, amit azonnal fogyaszthatunk, mert még ötmillió másik alkotás is ugyanezt boncolgatja? Gondoljuk végig azt, amit az anime képei, a névtelen statisztákról készült bevágások mondanak nekünk, értsük meg azt is, hogy ez nem utópia, hanem reális ábrázolása a társadalmunknak. A történelmi utalások és párhuzamok nem belemagyarázások, és nem is feltétlenül ihletforrások – ezek csak azt bizonyítják, hogy a felvázolt történések következményei valósak! Nem a "tudatosan" beleépített történelmi háttér  az, ami befolyásolta a sztorit, hanem a törekvés, hogy pontos, hiteles képet kapjunk, hogy egy logikus, és az emberi tömegek természetének megfelelő levezetést kapjunk arról, mi lenne, ha valaki tényleg olyan hatalomra tenne szert, amivel képes lenne teljesíteni mindannyiunk vágyát, hogy biztonságosabb legyen a világ. Próbáljunk meg átlátni az általánosságokon, és próbáljuk meg kideríteni, nekünk, személyesen mit mondhat ez a sztori? Ha ez mind megvan, akkor is halálos nyugalommal lehet szeretni Lightot, mert, mind mondottam én is, alapvetően igaza van. Változás kell, csak nem így, nagyon nem így, mert ha nem így alakul a történet vége, akkor totális káosz várt volna a világra! És nem azért, mert Light húúú de gonosz, hanem mert az emberekben természetüktől fogva megvan a gonoszság, és Light, bárhogy is szeretné, nem lehet mindenható Isten, aki belelát minden ember lelkébe, és biztonsággal, jogosan ítélhet életről és halálról.
A legnagyobb baj azonban az, hogy a változtatásra - míly meglepő - nekem sincs tippem, hogy ugyan, hogyan, ha nem így… Úgyhogy csak imádkozni tudok, hogy ne éljen valahol Japánban egy Yagami Light nevezetű fiú, aki helyes, okos, és van egy gondosan elrejtett, fekete jegyzetfüzete…

 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés